Amikor már szinte szégyelled magad, hogy a szomszédságban alig jártál, és eljön a nap, mikor megszületik az elhatározás. Nem repülök több ezer kilométert, de még 500-nál sem többet, hanem éppen hogy csak beköszönök a jó öreg cseheknek és felfedezem, mitől olyan egyedi ez a Prága?

S ki az, aki leginkább mozgatható egy ilyen kiruccanásra és általában sosem került több időbe 3 percnél egy utazás leszervezése? M E GY E R I   V I V I E N. Csak egy telefonhívás:
„-Szia Vivi! Szuperolcsó repülőjegyeket találtam ismét. Menni kell! Lazulós tengerpart vagy kirándulós városnézés, melyiket választod?”
„-Legyen most az utóbbi. Akkor te foglald gyors a jegyeket, én pedig intézem a szállást. Puszi!”

Mindenkinek kívánok egy ilyen barátnőt! 3 éjszakára és 4 napra voltam összezárva a lánnyal. Ez magában foglal: 60 kilométer sétafikát, egy 60 koronás forralt bort, (amit egy sarokkal lejjebb 30-ért láttunk), na meg rengeteg szuperédesfagyisgofriskürtőskalácsot, melyek szinte kifolytak a bódékból az utcákra. A fashion street-en a Gucci szomszédját legszívesebben átkereszteltem volna Dolce&Gabona-ra, hogy legyen valami igény az egészséges fitness termékekre is, ami ösztönözi az embereket arra, hogy beleférjenek ama úri ruhákba.

A kötelező látnivalókat jókislányok lévén megtekintettük, köztük a várat, a Károly-hidat, nevezetes templomokat, a zsidó negyedet, a kikötőt, a John Lenon Wall-t, parkokat és tereket.

Legjobban a zsidó negyed nyűgözött le! Elbújtatva a város bugyrában álldogált egy elképesztő, színekkel és formákkal díszített zsidó templom. Olyannyira elkábítottak a motívumai, hogy hevesen próbáltam a látványt magamban elraktározni, és fényképezgetni, hogy örökre megmaradjon. Sajnos nem teljesen adja vissza a fotó, de én azért megpróbáltam:

A másik örömöm ebben a pár napban az volt, hogy szinte csak óvárosban csavarogtunk. Habár kinézetre és elrendezésre Prága nagyon hasonlít Budapestre (a folyó, a hidak, a „pesti” és „budai” oldal, a vár, a neves szállodák „Pest rakpartján”) – a cseh főváros jókora része antikba borul. Imádom a macskaköveket, a régies épületeket, polgári lakásokat, fogadókat, szűk utcákat, a történelmi hagyatékokat és értékeket. Így márciusra egy kis prágai tavasz is szállt a levegőbe.

Ennek ellenére az időjárás nem igazán reprezentálta a tavasz beálltát, sőt, inkább a Vörösmarty téri karácsonyi vásár hangulatát véltem felfedezni (–itt jön képbe a forralt bor is). Az idő szürke volt, hűvös, akárcsak a csehek. A depresszió belepett volna –ha engedtem volna. Na de. Hahó, ébredj, rázkódj, nyomj be egy cseh sört és ne rágódj!

Egy szó mint száz, Prága valóban megbabonázó a maga kis történetével és városképével. Szép volt. Ezt is láttuk, egynek nem volt rossz. Viszont PestBudát inkább hagyjuk ki ebből. Hiszen Budapesthez nincs fogható! :)

„Engem a látvány meghazáztat,

én városom megkönnyezem,

Budapest, mint egy nyári láz hat,

és lázmérővel szúr szemem.”

Na shledanou!