Misztikus Marrakesh, Te tömör gyönyör!

Sokan kérdezik tőlem, hogy melyik a kedvenc helyem, ahol eddig jártam, vagy melyik város tetszett eddig a legjobban. Ezt egy részről nagyon nehéz megmondani, hiszen mindegyik különböző és mindnek megvan a maga vonzereje. Másrészt van az a hely, ami az első perctől kezdve maga köré csavar, de olyan is van, amire azt mondom, hogy „Szép. Ezt is láttuk, egynek nem volt rossz.” Marrakesh egyértelműen az előbbi állításhoz tartozik. Szó szerint behálóztak a helyiek, a textilek és minden, ami csak úgy nyüzsgött! Máris elmesélem.

Négy nap, melyből egy: GREENWILL presentation, Young Entrepreneurs training, Global Shapers meeting. Gondolom ebből sokat értettetek, így nem is ragoznám tovább. Ez leginkább abból a szempontból fontos nekünk, hogy szemléltethessem a kultúrák közötti elfogadást. Marokkóról tudni illik, hogy bár Afrikában található, ez egy a magreb országok közül, azaz erőteljesen jelen van az arab kultúra. Nyugat-Szaharával, Algériával, Tunéziával, Líbiával, (és Mauritániával) együtt az arab világ Nyugatját alkotja. S mivel francia gyarmat volt, Franciaországból is tömegek szállingóznak át dolgozni/élni/nyaralni. Hasonlóképpen a spanyolok is (nyilván a spanyol-portugál hódítások után nekik ez kijár), úgyhogy azt a pár kilométert a Gibraltári-szoroson még akár sétahajókázással is megtehetik. Ez a sok nemzetiség teljesen békességben éldegél egymás mellett, és elfogadják a másik kultúráját, melyhez hozzájárul az enyhébb arab hatás. Igaz, a népesség nagy része iszlám, mégis szabadon gyakorolhatja ki-ki a maga vallását, szokását. Ha „jelmezbált” rendezel és csadorba bugyolálod magad, semmi probléma, de ha spagetti pántos topban járod a várost, az is oké. Természetesen a férjed után nem vállalnak felelősséget. :D Egy a lényeg: „Tartsd tiszteletben, ami vagyok.” És mily meglepő, tiszteletben is tartják! Ezzel a turistákat is erre ösztönzik. Pillanatok alatt neked is egyértelművé válik, hogy nem fotózod le a burkában lévő asszonyságot és nem alkoholizálsz az utcán, hanem bemész az erre kijelölt, elsötétített üvegű bárba. Hihetetlen volt számomra látni, hogy a fiatalok között is mindenkinek természetes volt és teljesen elfogadott a másik egyén viselkedése, öltözködése, és remekül dolgoznak/szórakoznak együtt. A sok nemzetiségből kifolyólag nemigen küzdenek nyelvi nehézségekkel sem. Csak reménykedni tudsz, hogy majd jól lerázod az árust, ha valamilyen másik nyelven szólalsz meg az arabon és a francián kívül –hajrá, sok sikert! Próbáltam én is franciául, angolul, spanyolul, igazából csak a hasznomra vált, hogy mindegyiket gyakorolhattam egyszerre. De még ha olaszul, portugálul, vagy oroszul szólsz hozzájuk, akkor is visszaválaszolnak. Nem csoda, hogy ilyen szintű turizmus alakult ki Marrakeshben. Casablancáról és Agadirról nem is beszélve!

A két tengerparti várossal ellentétben, Marrakesh a misztikusságával vonzza be az odalátogatókat. A bazárok, a piac, a souk! Aaaawww! Ha van, amivel le lehet venni a lábamról… :)) Igen, tudom, ez ilyen lányos… De itt nem! A férfiak is ámulnak és bámulnak, mert egyszerűen a szem nem tudja befogadni azt a tömör gyönyört, ami ott tündöklik. Ne a csecse-becsés bolhapiacra gondolj. Ez annál ezerszer fantasztikusabb! Sokszor írtam már, és még fogom is, hogy az óvárosok mindig sokkal jobban lenyűgöznek. Ez alkalommal is mindennek a sűrűjében, Medinában szálltam meg. Ez a része a városnak el is van kerítve fallal, itt csakis a régies, honos, eredeti, tradicionális, kézműves, maguk alkotott és fenntartott dolgok találhatók meg. Hála Istennek! Nem kellett egy modern városrészben, fancy hotelben, álarcokat viselő emberek között, drága étteremben megfelelni a normáknak. Ehelyett az őszinte, ugyanakkor barbár képét láttam a marokkóiaknak. Egyben félelmetes és felemelő érzés volt! Onnantól kezdve, hogy a lábam átért a kapun, tudtam, hogy EZ a nekem való.

Medinát nem úgy kell elképzelni, hogy házak és mellette piac, boltok, szállók. Nem, Medina nagyon sok kanyargós, izgalmas, felfedezni való utcácskából áll, ami egyben a bazár is, mert az utca tele van sok kis souk-kal, ahol különböző dolgokat vásárolhatsz. Fűszereket, ékszereket, tárgyakat, ruhákat – ezeket mind-mind ott készítik előtted, tehát a kis csodalyuk egyben a műhely is. (Ezért aggódni sem kell, hogy nincs a méretedben ruha, mert ott helyben pillanatok alatt rád is szabják).

A souk-ok fölött/mögött/mellett helyezkednek el lakások, imádkozóhelyek, fogadók, kis hotelek, szolgáltatást nyújtó üzlethelyiségek, és az utcák között néhol feltűnnek nagyobb terek, melyek tele vannak kiülős étkezdékkel (mint kb egy fesztiválon) és hatalmas gyümölcs-szekerekkel, ahol előtted préselik az egzotikus, friss terméseket és akkora datolyákat árulnak, mint a fejed. (Én minden reggel itt kezdtem. Majd 2 óránként visszatértem). Ezen terek egyike, név szerint a Jemaa el-Fnaa, a világ egyik legismertebb piacai közé tartozik. Kicsit tovább menve a gasztronómiában, az arab ízvilág itt is megmutatkozik. A nagy kedvencem az a házi tortillájuk volt, kinti nevén csúfolva msemmen –általában sajttal/sonkával/avokádókrémmel/spenóttal vagy édesen; túróval és mézzel fogyasztják. Ezen kívül a marokkói tagine a leghagyományosabb egytálételük –főtt burgonya párolt zöldségekkel +valami szósz. Minden étkezés után vagy csak egymagában (akkor is, ha szimplán egy üzletbe tévedtél be nézelődni –ingyen és bérmentve) jöhet a mentatea. Az a mentatea.

Az árakkal azért vigyázni! Ki is használják rendesen, hogy ennyi turistája van a városnak, úgyhogy hasraütés-szerűen dobálóznak a számokkal, mondván, hogy úgyis megveszed. Persze alkudozni szabad, főleg, ha úgy gondolják, hogy: „De szép vagy te csokilány, na jó csak neked ennyiért, de csupán azért, mert gyönyörű a mosolyod”.

Köszi köszi! Mondjuk a legnagyobb heppjük, hogy először nem is mondanak árat, hanem megkérdezik, hogy te mennyit adnál érte. Érdemes valami nevetségesen alacsony összeget mondani és utána feljebb menni, mert hidd el, így is tized annyit ér az, amit elad, mint amennyiért te megveszed majd végül.

És hogy miért írtam, hogy féltem is köztük? Barbár népség. Ezek az ott élő ősi lakosok -berberek- annyira nyomják magukat minden értelemben, hogy az kissé elrettentő. Ahogy Medinába értem, egy hatalmas mókuskereket láttam. Óriási nyüzsgés, mindenfelé zörgő motorkerékpárok, csörömpölő szekerek, bőgő szamarak, lármás gyerekzsivaj, futkározó inas fiúk, utánad rohangáló árusok, kereskedők, téged követő „idegenvezetők”, csapongó kiáltások, búgó nádcukor prések, dübörgő utcazenészek, ima morajok, az imára hívó üvöltő hangszórók, rád szegülő szempárok –nő vagyok.
Tyűha. Elképesztő feszültség és rengeteg új impulzus tolakodik az ember köré. Egyszer csak megálltam néhány másodpercre Medina közepén, becsuktam a szemem és csak hagytam, hogy mindez megtörténjen. A kultúr-sokk.

Na, ez az, amiért Marrakesht az egyik kedvenc városomnak tudhatom, ahol eddig jártam.
Hatott rám, és én engedtem. ÉL a társadalom.

S ennyivel még nem is ért véget a varázslatos utazás, hiszen a látnivalókról még egy szó sem esett. Négy nap édeskevés volt mindenhová elmenni és úgy igazán megélni, ahogyan azt érdemes. Így inkább kevesebb helyszínt választottam. Köztük a Jardin Majorelle, a Koutoubia Mosque, Bahia Palace, és a Musée Yves Saint-Laurent csalogatott be. Ezek magukért beszélnek. Az első hely egy hatalmas kert, tele egzotikus növényekkel, kaktuszokkal, mini ösvényekkel. A második a város legnagyobb mecsetje, amely mindenhonnan magára vonja a figyelmet. A Bahia palota egy rejtelmes világot nyújt az oda belépőknek, játékos, labirintusszerű helyiségeivel, szökőkutakkal, kapukkal, freskókkal. Végül a híres párizsi-algír divattervező, Yves Saint-Laurent alkotásai számára újonnan létrehozott múzeumba látogattam el.

Ezen kívül részt vettem egy dromedár tevegelésen az Atlasz hegység lábánál, egy mesés pálmaföldön. Útközben megálltunk egy kis mentateára, aprósüteményre, melyet a hagyományok szerint szolgált fel egy kedves marokkói asszony. Idilli percek.

Marrakesh teljesen eufórikus állapotba kényszerített. Minden nap izgalommal keltem és feküdtem, várván a következő napi meglepetésekre. A hammam, a füstölők, az argán olajok illata, a bohém motívumok, a spirituális világ valósága akarva, akaratlanul maga köré font.

Meleg szívvel ajánlom minden kis művész léleknek, vagy azoknak, akik unják a megszokott európai betonvárosok aszfaltját. Lányok/nők, ha tehetitek, ne egyedül vágjatok neki egy ilyen kirándulásnak, mindenképp kísérjen utatokon egy (védelmező) férfi. S a legfontosabb: vigyázzatok hogyan, és merre néztek, a tekintetetekkel mindent elárultok, és szemeitekből mindent kiolvasnak!