Sziasztok kedves olvasóim!

Minden napomat egy csodaként élem meg, még a rosszakat is. :) Íme az elmúlt egy hónapom történéseinek egy kis részlete!

Amint a képeimből láthattátok a tavaszi szünetben -ami itt igazából nem is tavaszi szünet, hanem Semana Santa (lentebb írok róla)- elugrottunk a Karib-tengerhez. Nagyon jó volt kimozdulni a carorai, s kissé unalmas hétköznapi közegből. Terai sajnos nem jött velünk, a bátyáimmal és az anyukámmal mentünk. 7 órát utaztunk autóval Venezuela legészakibb részére, Punto Fijo városába. Itt megszálltunk egy hotelben. Nagyon kellemes volt a víz, az idő elég szeles arra, de nagyon meleg. Viszont a legeslegjobban annak örültem, hogy úgy érzem közelebb kerültem a bátyáimhoz. :) Hiszen egymásra voltunk utalva a 3 nap alatt egy légtérben, közösen. Nem mint otthon, hogy mindenki a saját szobájában elfoglalja magát, este meg más barátokkal együtt töltjük az időt. Ráadásul esténként (hát persze, hogy nem a hotel szobában heverésztünk, hiszen éjjeli baglyok), az anyukánk nélkül elmentünk kocsikázni a városba, dumáltunk, kajáltunk, nézelődtünk, és bár eddig sem voltunk túl távolságtartóak, mégis közvetlenebbek lettünk egymással. :) Mondhatnám még testvéribb lett a kapcsolatom velük.

Ha továbbnéztétek a képeket, akkor pedig láthattatok egy hatalmas sivatagot Coro városban. Az egy természetesen ott termett sivatag. :D Nagyon durva volt, és hihetetlen mik jönnek létre csak úgy. :)

Egyébként jövőhéten a hosszú hétvégén ismét elmegyünk a tengerpartra, ezúton Terai-al, és máshova, az egyik legszebb partra, úgy hívják: Chichiriviche. Tök jó, hogy mindig nyár van, és amikor csak gondolunk egyet, akkor leutazunk. :) Na jó azért én nem tudnám elviselni az örök nyarat. Nagyon szeretem az évszakokat, és sajnáltam is, hogy idén kimaradtam a tél-tavasz átmenetből. :(

 Semana Santa, magyarra fordítva: szent hét. Húsvét előtti hét, amikor szünet van mindenhol. S a húsvétot igazából nem is ünneplik. Nincs semmiféle szokás, sem húsvét-hétfő. Már mindenki dolgozott a szünet utáni hétfőn. Venezuela egy nagyon katolikus ország. A katolikus templomok -a többivel ellentétben- minden nap nyitva vannak, és amikor csak benézek egybe kívülről, mindig vannak emberek akik éppen csendességüket töltik Istennel imádkozással, vagy biblia olvasással. Az iskolákban szintén van hitoktatás, persze katolikus nézetekkel. Lehet jobb is, hogy nem értem, tudjátok én keresztény vagyok, és evangéliumi pünkösdi gyülekezetbe járok. De néha elmegyünk órán a templomba. A katolikus ünnepeket, szent napokat pedig nagyon komolyan veszik. Aminek örülök, mert olyankor legalább nem kell suliba menni...

 Igen, bevallom, nem is szeretem nagyon az iskolát. Sőt, elárulom, hogy aki cserediáknak megy bárhova a világon, 1-2 diák kivételével senki nem szereti a sulit. :D Ezt saját, és mások tapasztalataiból mondhatom. 2-3 hónap után már senki nem is jár be normálisan. Még ha a cserediák program azt is hiszi a cserediákokról. :) DE! nem kell aggódni, én azért normálisan járok (már amennyire Venezuelában lehet), mert az itteni anyukám fizetett érte, és gáz lenne, ha ezt semmibe véve nem mennék. Meg legalább arra jó, hogy beszélgetek a társaimmal (ha éppen nem jön rám az, hogy elegem van, nem akarok többet jönni, és bedugom a fülhallgatót a fülembe).

De hogy miért nem szeretünk iskolába járni? MERT BAROMI UNALMASAK AZ ÓRÁK. Senki nem ért belőlük semmit, még ha tud is nagyjából beszélni az adott idegen nyelven, mivel ott tananyagról van szó, ezért nehéz megérteni, amit a tanár mond, vagy diktál. Valamint akiknek nem számít be a csereévük a tanulmányaikba, azok már elvből is úgy vannak vele, hogy nem kell semmit jegyzetelni, dogát írni, felesleges bent aszalódni a suliban. :D Ezt mondom én, ezt mondják azok a venézek, akik voltak kint külföldön tanulni, ezt mondják azok a cserediákok akik most vannak itt Venezuelában más országokból, és ezt mondják azok is, akik Magyarországon cserediákok. Persze Terai-al az élen, ő szerintem megdöntötte a suliba nem járós napok számát az összes cserediák közül. :D (És személy szerint azért nem szeretem még, mert a sulimban nagyon meleg van, kissé lepukkant, nagyon kényelmetlen, és mint már korábban írtam, reggel 7-kor kezdődik :( )

 Jut eszembe! Maradtak itt cserediákok!! Úgy tudtam, mindenkinek el kellett hagyni az országot közülük, de ezek szerint nem. És szerencsére találkozhattam is velük, mert a bátyám gondolt egyet, hogy elviszi néhányukat San Pedroba, aztán meg nálunk töltenek még egy napot Carorában a házunkban. Na ezért is szeretem a bátyáimat, mert az ő jóvoltjukból mindig minden nálunk van; összejövetel, buli, találkozó, (ismerős anyu, apu? :D akárcsak nálunk Csabán. a szüleim nagyon szeretik :3) ezért sok embert megismerhetek, és nem kell magam sehova sem elvitetnem. Hát örömmel töltött el, hogy európaiak vettek körül (francia, svájci, német, olasz), és mesélhettünk közös tapasztalatokról, hogy miben különbözik Dél-Amerika, meg hogy szinte ugyanazokat a dolgokat szeretjük és nem szeretjük itt. Viszont spanyolul beszélgettünk egymással, ez elég furcsa volt, annak ellenére, hogy persze ők tudnak angolul. Sőt, van egy amerikai srác is. Hát különös módon ő volt az egyetlen, akinek nem értettem a spanyolját. :D 16-19 évesek, nagyon jól éreztem magam velük! Néha sajnálom, hogy nem cserediák programmal tudtam kijönni, ahol van egy ilyen nemzetközi társaság, akik találkozgatnak néha, és csinálnak közös programokat. Egy ilyen közösségben lévő baráti kapcsolatok jobban megmaradnak, mint az adott suliban szerzett 'barátok'. Látva őket, és a Békéscsabán élő cserediákokat, ez a tapasztalatom.

 Említettem az előbb a fiút az Egyesült Államokból, hát meg kell hagyjam azért a venézeket sem értem minden esetben. Van egy fiú osztálytársam, Yamil. Az alap beszédstílusa olyan, hogy egyáltalán nem artikulál. Pedig nagyon jó fej, és próbál velem elég sűrűn beszélgetni. Bár többnyire azzal végződik, hogy megszivat. :D Elkezd magyarázni valamit, de FULL komolyan, és ezáltal tudja, hogy elhiszem. Persze.., mert semmit nem értek belőle. De nem mondaná a végére, hogy 'csak vicceltem'! Aztán a többiek mondják, hogy 'jaaj ne higgy neki, nem igaz'. Utána jót nevetünk együtt. :D csak fogalmam sincs, hogy min. xD :D :D :D

 A suliról most ennyit. S az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés felém: "De mit csinálsz iskola után, délután?" Semmit. :D -.-" Átvettem egy rossz szokásukat: sokat alszok. Vagyis még mindig nem annyit, mint ők, de többet, mint egyébként szoktam. Szóval van, hogy ledőlök pár órára suli után. (Itt egy ok egy másik gyakori kérdésre, hogy miért vagyok fent sokáig éjszaka). Vagy beszélgetek a magyar barátaimmal, amíg nem mennek még aludni, ilyesmik...

De most elkezdtem balettozni. :) Így végre szerda és csütörtök délutánonként van elfoglaltságom. 8 lány jár rajtam kívül 16-17 évesek. De a táncszint kb ugyanaz, mint amennyit én tanultam eddig otthon (2 évet jártam tavaly, tavaly előtt), úgyhogy nagyon örülök! A helyi kultúrházban vannak az órák, ezek pedig állami támogatásban vannak. Ezért kb 200 Ft/hó. :D Egyébként rájöttem, hogy a házunkban a party helyiség tökéletesen megfelel táncteremnek is. Ha unatkozok lemegyek oda gyakorolni, estig amúgy is mindig egyedül vagyok otthon, miután 2-kor elmegy a bejárónő. Megfelelő hely, tágas, hőségriadóban is ott lehetek, mert vannak légkondik, a zenét (zongora számokat :D) bömböltethetem, és erősíteni, nyújtogatni is szoktam, hogy jól nézzek ki :P és a bátyáim is büszkék legyenek rám, hogy tudom használni a kondi eszköz kreálmányaikat :D

Egy-két közérdekű közlemény:

 A hetekben Mexicóból Kolumbiába tartott egy kisrepülő, ami egy véletlen hiba miatt Venezuelában, itt Carorától nem messze landolt. A tartalma: sok sok sok és még annál is több, hatalmas kokaintömb volt. A csempészeket elfogták, és nagy valószínűséggel meg is ölték őket.

Dollárral járkálni kb életveszélyes dolog. :D Bárki meglátott eddig akár egy 1 dollárost is a pénztárcámban, rávágta, hogy a dollárt hagyd otthon! Egyszerűen, mint egy falat kenyér, úgy kell nekik. Aki rendelkezik vele, annál van a hatalom és a gazdagság. Másmilyen pénznemet nem is lehet szerezni, dollárt is nehezen, de nagyon sokat ér itt. Arról ne is beszéljünk, hogy egyáltalán nincs pénzváltó SEHOL az országban.

 Van egy-két foglalkozás, amit inkább közmunkának neveznék. Mint például a parkolókban kocsi irányító, aki segít szabad helyet találni az autósnak, valamint beállásnál-kiállásnál nézi, hogy ne akadályozza semmi. Ezen kívül élelmiszer boltokban, ha valaki sok mindent vásárolt, akkor van egy segítő, aki azokat bezacskózza, és elviszi az autóhoz. Vagy benzinkutaknál, amíg tankolják a kocsit egy ember lemossa az első-hátsó szélvédőt, stb... Na ezek az emberek -általában fiatal fiúk- nem kapnak fizetést, hanem azok adnak nekik egy kis pénzt, akiknek segítettek. De kb 10-20 BsF-t, 30-60 Ft-ot. Ez a benzinkútnál a legviccesebb, amikor a tankolásunk 5 BsF. :D

 Két hónap után végre lett egy telefonom! :D Nagyon nehéz találni elektronikai cikkeket, (tv, mobil, háztartási gépek...konkrétan nincs mikrónk, mert egy pár éve elromlott) ráadásul a normális árukon, és nem a felvitt hamis áron. Nincs import, még alkatrészekből sem. Akinek például betört a mobil képernyője, az nem tudja lecserélni, szervizeltetni. És egyszer már kiírtam, de itt is megemlítem, hogy aki nagyon szeretne rám pénzt költeni, vagy kedveskedni egy sms, vagy egy rövid hívás gyanánt, annak itt van a venéz számom: +584120665592.

 Kutyák kutyák kutyák. MINDENHOL az utcákon. A legtöbb a kiülős kajáldáknál. Persze szegények elhagyatottak és igénytelenek. A kormánynak nem érdeke, hogy gondoskodjon róluk, vagy menhelyeket hozzon létre. Itt ha valaki megöl egy kutyát, vagy hármat, négyet, nem történik semmi, a kormányt nem érdekli. Az USA-ban már börtönbe került volna ezért az ember. Magyarországon nem tudom..

A beszámolóm végére pedig ezt a kérdést hagytam: Mi nem tetszik itt?

Furcsa, de még senki nem kérdezte meg. Pedig kivétel nélkül mindenkinek, aki külföldre megy egy időre, van olyan dolog, amit nem szeret, vagy nem tetszik neki. Nekem például ezek:

• Felnőttekkel beszélgetni... Mert vagy nincs témánk, vagy valami bonyolult dologról akarnak velem kommunikálni, amiről én még nem tudok spanyolul nyilatkozni. Például: "Mivel foglalkozik az apukád?" -"Igen." xD (Hozzá kell tennem, nem csak a foglalkozására kíváncsiak, hanem hogy pontosan mit csinál a munkahelyén). Szóval mindkét eset nagyon rossz, mert azt hiszik, hogy nem tudok semmit spanyolul és csak itt vagyok magamnak, mint egy hebegő-habogó külföldi... Ezért mindig jóízűeket is nevetnek rajtam -.-" Persze rájátszik az, hogy iszonyat gyorsan beszélnek hozzám, de nekik hiába mondom, hogy "túl gyorsan beszélsz, légyszíves lassabban mondd, mert úgy többet értek", nem fogják fel. Szóval ilyenkor inkább rájuk hagyom, és azt mondom, hogy oké, nem értem, külföldi vagyok. Csak azért zavaró, mert tudom, hogy már elég sok mindent tudok. A felnőttekkel szemben pedig ezt meg is erősítik azok a fiatalok, akiket újonnan ismerek meg. Mind le vannak nyűgözve, hogy két hónap után mennyit értek/beszélek. És akikkel találkozok hétről hétre ők is mindig megjegyzik másoknak, hogy milyen volt a spanyolom kezdetekkor és milyen sokat tudok mostanra már.

• Spontaneitás nagy mértékben... Nem lehet arra építeni, amit mondanak, mert 50-50%, hogy az úgy is lesz. Így az egyik legfeleslegesebb kérdések közé tartozik az is például, hogy mikor érkeznek haza a tesóim. Az emberek nem terveznek semmit előre. Előtte pár órával vagy maximum 1-2 nappal döntik el a dolgokat, nagyon random itt minden. 

• A Szerdák...! Az anyukám nagyon sokat dolgozik, általában 12 órákat. De minden nap hazajön ebédelni, miután felvett engem a suliból, kivéve ugye szerdán (és szombaton), amikor egy másik városban dolgozik. Na most minden szerda reggel félve kelek fel, mert 100%, hogy akkor történik valami, amikor nincs itthon az anyukám. Az elsődleges dolog, hogy ki jön értem a suliba? A bejárónő lányának a barátja, vagy a (nagyon 'drága' :) ) taxi, vagy esetleg kérjem meg az osztálytársamat, -aki egy beképzelt flegma csaj, de pontosan velünk szemben lakik- hogy vigyenek haza. Jó. Valamelyik mindig sikerül. Csak hogy iskola.. és Venezuela..... megesett, hogy nem kellett menni szerdán, de nekem nem szóltak az osztálytársaim, persze az anyukám elvitt reggel, a tanárok meg végül is bent voltak, de ekkor még telefonom se volt. Hát úgy esett, hogy az igazgató felajánlotta, hogy hazavisz. :D De mi a lakcímem???? XD konkrétan egy egész regény: (Calle Lara entre Monagas y Sucre, Casa Número: 5-67, Carora edo Lara, Postal code 3050, VENEZUELA), amit végül sikerült kiderítenem egy telefonomban lévő Terainak címezett levél képéről. (Ja és szívesen fogadok levelet bárkitől ^_^ ). Na de a többi szituáció pl, ami még a sulihoz tartozik, hogy sokszor össze-vissza vannak az óráink, elmaradnak, vagy dogát írnak, és akkor előbb leléphetek, aminek örülök, de mégis bonyodalom szerdán. Aztán délután ugye balett... ami 4-kor kezdődik, és a bejárónő elmegy 3-kor, nem tud elkísérni. Így azt is előre le kell szervezni, hogy ki visz el. Utána onnan pedig úgyis hazavisz valamelyik társam. Aha, jó is lett volna így múlt héten. Csakhogy először nem jött értem a taxis barátunk. Aztán végre felvett, de nem volt egyik tánctársam se baletton. -.-" Oké, és hogy megyek haza?? :D ÁÁÁ!!! jaa és a telefonomat sem találtam (grat Angie). De pánikra semmi ok! Hát persze, hogy feltaláltam magam, és megoldottam. :D Már csak az hiányzott volna, hogy a kulcsom se legyen nálam... 

• Nagyon durván net függők... Egy átlagos buli, vagy csak egy találkozós-beszélgetős est a barátokkal úgy néz ki, hogy mindenki nyomkodja a telefonját. Oké, Magyarországon is néha elővesszük, vagy éppen feltöltünk egy aktuális képet instagram-ra a partyról, de az hogy minden másodpercben a kezünkben van a mobil, annyira nem jellemző. Sőt, gáznak tartjuk, ha valaki antiszoc a társaságban. De itt.... még én érzem rosszul magam, ha olyan helyen vagyunk, ahol nincs wifi, és mialatt "beszélgetünk", és mindenki mobilneten lóg, én csak nézek ki a fejemből. De hát Einstein megmondta: "Félek attól a naptól amikor a technológia fontosabb lesz, mint a személyes kapcsolattartás. A világon lesz egy generációnyi idióta." ..............no comment.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a sok mindent, amit összeszedtem az elmúlt hónapban. Valamint hamarosan kiírok még egy posztot, kissé komolyabb nézetekkel, a venezuelai viselkedésről, értékekről, az itteni emberek gondolkodásáról. Érdekes lesz, ha gondoljátok tartsatok velem. :)

Puszilok mindenkit ebből a csodálatos világból! :) :*