Bonsoir,

 Immáron az utolsó beszámolót írom Kanadából. Ugye milyen hamar eltelt ez a 2 hónap?? Legutóbbi pár hetem sem telt unalmasan. Hál' Istennek Montréalba is többször el tudtam menni, és újabb helyeket sikerült felfedeznem a nagyvárosban. Még a metrózásokat is túléltem. Nem azért, mintha nem bírnám, de itt a metro különösképpen nemcsak egy síkon vagy oldalra kanyarodik, hanem egyfolytában le-fel gurul, akárcsak a hullámvasút. Viszont nagyon örülök, mert minden amit szerettem volna látni/venni azt megtettem. Elmentem még utoljára a kedvenc helyeimre is, köztük a Mont-Royal hegyre, ahonnan készítettem a fotókat a gyönyörű kilátásról, a Tim Hortons kávézóba, ami híres a nagyon finom fánkokról és a vanille francaise kávéjáról, valamint a St-Huberts étterembe, ahol a legfinomabb poutine-t és sugar pie-t lehet kapni. A poutine egy tipikus québec-i étel; sültkrumpli, rajta cheddar sajt puhára, gumósra (főzve?), és valamilyen finom szósszal leöntve.

Ha már az ételeknél tartunk, én is jeleskedtem a nemlétező főzőtudományommal, ami úgy tűnt bejött a családnak. :D Ugyanis nemegyszer volt lehetőségem készíteni valamilyen magyar "különlegességet". Név szerint a túrós csuszát, gyümölcslevest, kakaóscsigát ízlelhették meg. Ezen kívül -nagy meglepetésemre- általam tudták meg azt is, milyen finom a tészta sajttal és tejföllel, valamint a rizs tejjel, cukorral, és kakaóval, azaz a tejberizs. (Azért a cukros túrós tésztát már nem merték bevállalni :D)

Néhány újdonságot megtudtam az országról. Például azt, hogy itt egy átlag fizetés kb 750.000 Ft. De nem kell őket irigyelni. Hiszen nagyon sok az adó, emellett nemhogy egy ház, de egy picike lakás vétele is szerintem megfizethetetlen egy átlag magyar ember számára. Horribilis árak vannak. Ellenben a sok adó miatt, számos szolgáltatás ingyen vehető igénybe. Legyen az autópálya, vízellátás, betegellátás vagy az iskolabusz a diákoknak. A mindennapi fogyasztási cikkek sem annyira drágák, tehát a ruha, kaja talán egy kicsivel több csak, mint otthon. A benzin pedig körülbelül 1 (CAN) $ = 215 Ft/liter. (Bár a legtöbb autó már nem benzines, hanem elektromos. Ugye a nagy tél miatt praktikusabb).

Végül is 2 hónap telt el, így nem annyira tudtam belevetni magam a kanadaiak szokásaiba, életvitelébe, mint Venezuelában tettem. Főleg hogy a hétköznapjaim kötöttek voltak Granbyhez, ehhez a kis városkához, sőt, leginkább a családi házhoz. Mivel itt az úgynevezett "downtown" részre, tehát a városközpontba is 10 percet kell autóval utazni. A házak el vannak különítve, nincsenek boltok közöttük. Ráadásul olyan családot fogtam ki, ahol az anyuka "homeschooler", otthon saját maga tanítja a gyerekeit. Szóval amilyen keveset voltam más emberek között, annál többet a családdal. Úgy érzem sikerült is elég közel kerülnünk egymáshoz. :) A gyerkőcöket nagyon megszerettem, imádni valóak! A 11 éves Blanche egyre okosabb és okosabb, látszik, hogy ő a nagylány, és nagyon jól tudtunk angolul beszélgetni. A 8 éves Clémence figyelem zavarossága ellenére nagyon szeretetre méltó és igyekvő. A 6 éves Adèle a tipikus energiával teli, minden felé érdeklődését kimutató lánykámat is imádtam. Főleg amikor 10 másodpercenként felhívta a figyelmemet, hogy "Look, Angélique!" -és valami nagyon egyszerű, kicsinyes, de számára annál fontosabb dolgot mutatott. :) Végül az én 2 éves csodakisfiúm, akivel máig sem tudok betelni, Adrien. Titkon csak vágyakozom, hogy nekem is olyan kisfiam lehessen! Persze a szülőket sem hagyom ki, Marie&Simon a maguk fiatalos és québec-i módjukra nagyon kedvesen bántak velem. Sok mindenben elsőbbséget hagytak nekem a kicsikkel szemben, és ha szükségem volt valamire, sokszor még ki sem mondtam, már jött a segítség. :)

Hálás vagyok Istennek, hogy ehhez a családhoz kerültem, hálás vagyok, hogy Montréalban is mindig várt egy szeretetteljes (mali) család, hálás vagyok, hogy ragadt rám a francia nyelv, hálás vagyok, hogy 16 év után újra láthattam a szülőhazámat, hálás vagyok, hogy megvalósíthattam ezt az álmomat.
Hálás vagyok!