Na kinek ismerősek ezek a képek??? :)

Jöttek ám az irigykedő kommentárok, és a hitetlenkedő fejrázások, hogy "Na, már megint... de hogy?!" Ha láttad korábban a képeket, vagy éppen most nézed először, felmerülhetnek benned kérdések, hogy talán tényleg ennyire szerencsés vagyok, hogy beengedtek? Vagy van egy jó pilóta cimborám, esetleg légitársaságnál dolgozó családtagom?

Itt az ideje, hogy eláruljam neked a "nagy titkot":

Semmi varázslat, senki ismerős... a hozzávalók: egy nagy mosoly, egy kis báj, és a kérdés: "Be szabad menni a pilóta fülkébe, ha szépen kérem?" :) S a válasz: "Igen."

Kipróbálhatod! :D Jó móka. Igazság szerint bárki bemehet, meg lehet nézni belülről (persze nem tömegesen). Meg szokták engedni mindig, vagy a felszállás előtt, de gyakoribb a landolás után. Sajnos a wizzair-nél, és szerintem más légitársaságoknál sem szabad a fülkében utazni végig, már a légiutas kísérőknek és a pilóták hozzátartozóinak sem, mert veszélyes. A nagy gépeknél talán megengedik, mert ott nagyobb a hely. Apukám például onnan nézhette egyszer végig a repülést egy Párizsból Bamakoba vezető útján. Azt mondta lélegzetelállító volt!

Visszakanyarodva, az egész tavaly nyáron kezdődött, amikor két barátnőmmel Milánóba utaztam és hazafele annyira elemünkben voltunk, hogy amikor szálltunk be a repülőbe, felfele a lépcsőn csak viháncoltunk és hevesen integettünk a Kapitányúrnak, aki erre reagálva -s kezdeményezve!- beinvitált minket a kabinba. Azt mondta, hogy bemehetünk majd, de csak leszálláskor, hogy kicsit több időt tudjunk ott eltölteni. Mondanom sem kell, hogy fülig ért a szánk! Egész hazaút alatt azt vártuk, majd végül elérkezett a pillanat, amikor bekukucskálhattunk. Ámultunk és bámultunk, az egész olyan volt, mintha valami űr-videojátékban lettünk volna. :D Kicsit beszélgettünk még a kapitánnyal és a másodpilótával a repülésről, a műszerekről, majd lassan elhagytuk mi is a fedélzetet.

Ezt az élményt sokszorosítva és a jól bevált módszerből kiindulva jutottam már be azóta többször is a pilótafülkébe. Integetés, mosolygás, kérdés, beszállás. Hasonló beszélgetéseket folytattam, és mindig egy kicsivel több információval mentem haza. Örömmel szokták mutogatni a varázsgombokat, hogy mi mire való, a joystickot, azaz az indítókart, és én is rend szerint érdeklődök afelől, hogy melyik a kedvenc úti céljuk, mennyit repülnek egy nap, egy héten, mennyi időt töltenek otthon vagy az adott fővárosban és persze, hogy mennyire szeretik a munkájukat. Érdekes válaszokat kapok. Legutóbb még arról is esett szó, hogy mennyit kell tanulni, hogy valakiből pilóta lehessen, vagy éppen, hogy mennyi pénze van ahhoz, hogy minél előbb munkába állhasson... A legtöbb kapitány fiatal középkorú, általában 30-40 év közöttiek. Nagyon kedvesek és szívesen látják a kíváncsiskodókat. Ha gondolod, legközelebb rajtad a sor! :)