Prontooo!!!

Akarom mondani Porto! :) Négy teljes nap egy gyönyörű kikötővárosban! Ez alkalommal nem(csak) nyaralás céljából mentem ki, hanem egy konferencián vettem részt, így kerültem én Portugáliába. Young Entrepreneurs, azaz fiatal vállalkozók nevezetű konfi volt, ami igazából még igen hasznos is lett volna, ha nem portugálul mentek volna az előadások és nem csak kínai, meg kritikán aluli spanyol tolmácsolást hallottunk volna. A rendezvény egyébként csak portugál, spanyol, kínai és magyar résztvevőket kívánt maga után. Szerencsére tudtam jó sok kapcsolatot szerezni, ami elég fontossá vált nekem a jövőre nézve. Így a négy napból kettőt a konferencián töltöttem, a többi városnézéssel telt.

Porto körülbelül egy 500 ezer fős város. Kellőképpen nagy, habár nem igazán tűnik fel, mert sokféle kerülete van, valamelyest elszeparálva egymástól. Belváros, folyópart, kikötő, tengerpart, óváros, külváros… A tengerparton sajnos nem sokat töltöttem, de a folyópartnál, az óvárosban annál többet! Gyönyörű házikók színesítik a partot és a belvárost is, mindegyik különböző színű és mintájú, s egy résnyi hely sincs köztük. Felettébb érdekesek és barátságosak!

Bámulatos volt minden egyes tengergyümölcsei étterem, kávézó (ahol a helyi kávé vetekszik az olasszal!), és még a folyóparton festegető portugál atyafi is. A lakosság nagyon közvetlen és nyitott. Tátott szájjal figyeltük az úri kiszolgálást még a legolcsóbb kis vendéglőben is. Közben elhangzott mellettem egy kis párbeszéd a külföldiek szájából, miszerint Magyarországon nagyon udvariatlan, hideg és komor felszolgálókkal találkoztak, akár olcsóbb, akár drágább étteremben próbálták enyhíteni éhségüket. Sajnáltam. Visszatérve még egy perce, a város elhelyezkedésének köszönhetően, rengeteg a tengeri étel különlegesség, amikből bőven volt is alkalmam csemegézni. Bizony, életemben először ettem kagylót és polipot! Már ideje volt…

Nem lettek a kedvenceim, de az biztos, hogy ezek mellett itt, Portugáliában ettem életem legfinomabb lazacát! Uram kegyelmezz! Hát megszólalt! :)) Ezen kívül a tradicionális desszert is csudajó, nevén szólítva pastéis de nata. Na de szabadidőnkben nemcsak ettünk, hanem ittunk is!

Hogy mit? Hát mi mást, mint portóit?! Ez megér egy külön bekezdést! Ilyen finom alkoholt én nem sokszor ittam még. Ez a bor, vagy inkább likőr, egy csoda. Egy leírhatatlan ízkavalkád minden egyes kóstolásnál. Az egészen frissen elkészítettől a 100 éves portóiig minden borpincében kapható! Hagyománya van odakint a borkóstolásnak, ami azt jelenti, hogy általában 3 féléből kóstolsz, a legharmatosabbtól a leghatározottabbig. A harmadikban már erősen kiérződik a dió a méz és az alkohol csípős zamatának harmóniája.

Igen sok felfedezni valóm maradt még ebben az országban, sőt még Portoban is. Sajnos ez a pár nap édeskevés volt, Lisszabont is szívesen bejárnám és Portugália más területeit. Remélem, hamarosan visszatérhetek, addig is a képek elevenítik az emlékeimet, Neked pedig a képzelőerődet, ha még nem jártál ott. :)