Mielőtt belekezdenék a mondandómba, kérek mindenkit, hogy ne vessen meg. Mindent, amit leírok SAJÁT vélemény, és semmilyen illúziót nem áll szándékomban lerombolni.

Viszont a magamét sajnos sikerült. A nagy elvárások és csodaképzetek a szerelmesek városáról úgy, ahogy volt a mélybe zuhant. Mondhatnám, életem egyik legrosszabb utazása volt. Tehát Párizs. Repülőjegy megvétele: 2016. augusztus, ár: 6800 Ft. Indulás: 2016. október 21. Debrecen airport. Útitárs: Megyeri Vivien, #bff. Kinti szállásadó és "idegenvezető": Sylvain Sangala, mali unokatesó.

Érkezés. Uncsitesó nagyon kedves volt és segítőkész. Elindultunk a buszhoz, ami bevisz a belvárosba. De kééérem buszsofőr néni ne tessék üvöltözni, hogy mindenki kapcsolja be a biztonsági övét és némítsa le a telefonját. Sajnos folytatta. Hál' Istennek Sylvain is a világ végén lakott, így a városon belül utazhattunk még vagy plusz másfél órát kb 5 tömegközlekedési eszközzel, míg végül megérkeztünk az unokatesóm kollégiumi, kb 10 négyzetméteres szobájába, amit elárasztott a hűtőben rothadó gorgonzola szag. Éljen a FROMÁZS!! Azt hiszem átéreztük a francia "csóró-egyetemista" feelinget. De legalább visszatömegközlekedhettünk a belvárosba, hogy császkáljunk (miközben a feketenegyednél leszállt a fél utazótársaság a villamosról, amikor megjelent az ellenőr). Hőérzet: -10 fok, öltözet: vékony kabátka, testsúly: 41kg. Nem baj, a nevezetességekért mindent!

Hol is jártunk? Ó, persze, az Eiffel-torony. Természetesen nagy izgalommal vártuk Vivivel.... addig, amíg meg nem érkeztünk. "-...őő, ez az? -Hát...ez. Bár, olyan kicsi.. Meg ez a kikopott félig füves tér, hallod...???!" És hasonló reakciók. Nem igazán győzött meg minket sajnos. Szép, szép, de egy rozsdás, kicsi, odapakolt vasdarab. Nem is kívántunk felmenni a legtetejére. Pozitívumként viszont meg kell említenem, hogy este nagyon szép kivilágítva, főleg amikor elkezdődik a fényjáték.

Ellátogattunk a Notre Dame-hoz (amit szintén nagyon kicsinek találtam) és a Sorbonne egyetemre is, ahol Sylvain tanul. Az már elég komoly volt, szép, nagy, régi épületek. És még néhány előadásra is belopództunk. Majd végül szépen kitessékeltek minket, azzal az indokkal, hogy láthatóan nem vagyunk az egyetem hallgatói.

Következő látnivaló a Szerelmesek hídja volt. Odaértünk és megálltunk előtte.
"-Te, figyelj már, itt valami nem stimmel.... Hol vannak a lakatok???". Mire jött a válasz, hogy leszedték mindet, nehogy LESZAKADJON A HÍD (??!!!). Nnnna jó. Akkor merci, ezt is.

Mehetünk tovább. A következő kerülete Párizsnak kifejezetten tetszett. Az óváros résznél voltunk, ahol megtekintettük kívülről a Sacré Coeur-t, és a szűk, kanyargós utcácskákon lesétáltunk a Moulin Rouge-hoz is. Majd elmentünk az Operába. Na, annál szebbet nem sokszor láttam! :)

Természetesen a Louvre sem maradhatott ki a látnivalókból. Az egész múzeumot talán egy egész nap sem lenne elég körbejárni, de nekünk persze 20 perc a zárás előtt elegendő volt. Hogy mire? Egy selfie-re Mona Lisával. "Hát ez is megvolt." -mondta Sylvain.

Vigasztalásképp másnap reggeltől késő délutánig Versailles-ban töltöttük az időt. Jó turista lévén azt is végigjártuk, de olyan lassan, hogy az udvarra már nem jutottunk ki. Mindenesetre gyönyörű kastély, oda érdemes elmenni. Már ha nem 0 fok van...

Végül az utunk végére -mint korábban elterveztük, mi, lányok- el akartunk menni vásárolni. Ekkor ért minket a döbbenetes hír, hogy vasárnap minden zárva van. TESSÉK???!! Párizsban??!!! Hát ilyen nincs!! Itt vagyunk a világ egyik legnagyobb divat fővárosában, és zárva tartanak a boltok? Persze a lehetőség megvolt, hogy beugorjunk a Lafayette-be egy 5000 eurós Gucci táskáért, de inkább kihagytuk a kínálkozó ajánlatot.

Az idő letelt, mehetünk haza. 3 busz, 4 villamos és 5 metro már vissza is röpített minket a koleszba a cuccainkhoz. Oh, nem kihagyandó epizód: Vivi találkozása a nagy csula-bácsival. Utolsó metróból felfele jövet egy hajlékony embertársunk úgy gondolta, hogy a barátnőm megérdemli, hogy valaki most már jól telibe köpje, és így is tett. :( Az volt az utolsó csepp a pohárban, és megfogalmazódott a kijelentés: SOHA TÖBBET nem jövünk Párizsba! Elviselhetetlen és hosszan tartó tömegközlekedés, az utcákon kosz és bűz, kevéssé vonzó látványosságok és mind ezek fejében paraszt emberek, akik még akkor is neked mennek az utcán, ha méteres hely van, csak mert nekik úgy kényelmes.

Itt a vége fuss el véle.

Kiemelném újra, ezek csak saját élmények, tudom én, hogy lehet ezt a várost teljes szívből is szeretni. Valamint a minősítésem csak Párizsra vonatkozik, NEM egész Franciaországra. Legközelebb egy teljesen más régióba látogatok majd el veletek az országon belül, és remélem, hogy csupa jó dolgokat fogok írni onnan. ;)

Au revoir!

(Csak, hogy egy jó kép is legyen):