¡HOLA HOLA HOLAAA!

Spanyol riviéra, tapas, Gaudí és a többiek, mi?! Az áám! Kereken egy hónap kint eltöltött idő, és a szívem azóta is visszahúz! Beleestem az igazi, „Barcelona szerelmesei” körébe. Nemcsak turista szempontból, de az élhetőséget is tekintve kifogásolhatatlan. A hanyatló gazdasági-politikai helyzet és a 40%-os 25 év alatti munkanélküliségi ráta ellenére, egy olyan nyüzsgő és fejlődőképes környezetet nyújt az ifjúság számára, hogy aki egyszer oda beteszi a lábát, nem valószínű, hogy el akar menni onnan. Vagy legalábbis biztos, hogy gondolkozik a visszatérésen, ha már elment. A start-up-ok, az önkéntes munkalehetőségek, gyakornoki állások és egyéb csereprogramok kitűnően működnek, így igen soknemzetiségű autonóm közösségről beszélhetünk.

Személy szerint nem szervezet által utaztam oda, és nem is ezeket a lehetőségeket ragadtam meg. (Majd talán egy pár év múlva). Ezen a nyáron baby-sitterkedni mentem egy három gyermekes családhoz Barcelona közelében, Teiàba. Ez a kis település 15 percre van vonattal a katalán fővárostól és szintén közvetlenül a tengerpart mellett. Ó, bizony, szegény Angie-nek hányszor de hányszor kellett lemennie a gyerekekkel a partra…! (Minden nap). Úgyhogy igazából ez félig munka, félig nyaralás volt. Már csak a spanyol mentalitásból és szieszta időből is kiindulva, mert elég laza volt a „munkakör”. Délelőtt 9-tól 13 óráig kellett a kicsikre vigyáznom, az összes többi időt magamra fordíthattam. Egyébként is ebéd után körülbelül 1-től 4-ig vagy 2-től 5-ig szieszta volt. De azt úgy képzeld el, hogy MINDEN zárva volt, és az utcák kihaltak.

Roger (8), Mariona (6) és Ana (4), a kis katalán csemeték elég energikusak voltak a nap java részében... Vagy strandoltunk, vagy parkba mentünk, vagy társasjátékoztunk (persze amikor én álltam nyerésre, hirtelen megváltoztak a szabályok). Sajnos nem voltak a legjobban nevelve, kissé nehéz is volt velük. Nyilván mókáztunk is azért, és a nyelvet mindenki gyakorolta oda-vissza. Teiàban (meg szerintem úgy unblock Spanyolországban) elég népszerű, hogy a családoknak van egy idegen országból érkező baby-sitterük, mivel az angoltudásuk, mondhatnám: kritikán aluli. Lényeg a lényeg, Teià igen apró község, ezért hamar összebarátkoztam az ottani gyerekvigyázókkal. Pontosabban egy szlovák és egy olasz lánnyal, valamint egy brit sráccal. Sok időt töltöttünk együtt esténként. Általában lementünk a tengerpartra és elfogyasztottunk néhány pohár málnaszörpöt. :) Vagy pedig átugrottunk Barcába vásárolgatni egy kicsit.

A város körbe mutogatása ezúton viszont kebelbarátomra, Tóth Gerire maradt. EVS program keretén belül töltött kint egy évet, és mondhatni az utolsó hónapját –velem. :D Az összes hétvégémet nála töltöttem (hiszen természetesen azt is meghagyták nekem szabadon), szóval jó sok idő akadt a város felfedezésére. Igen, igen, kérdezned sem kell, az első állomás a Sagrada Familia volt, és igen, még mindig belelógnak a daruk a látképbe, a képeslapokon is ott pompáznak. Kíváncsi vagyok, hogy felújítják-e még ebben az életben. De ezt félretéve, egyszerűen káprázatos látványt nyújtott. Képzeld el, hogy minden egyes részletét próbálja analizálni a tekinteted, de szinte már befogadhatatlan az a tömör gyönyör. Hát had mutassam be Antoni Gaudít... :) Nem, nem fogom, írd be a Google-be, de a képeim között azért láthatsz egy-két csodaépítményt. Köztük a Casa Battlót, a Casa Milát, vagy a Güell Parkot. Ezen kívül megálltunk egy szuszra Barcelona leghíresebb terén a Placa Catalunyán, átsétáltunk a spanyol diadalív alatt, pezsegtünk egyet a La Rambla-n, tettünk egy kitérőt a Montjuic kilátóra, aminek a tetején található a Katalán Képzőművészeti Múzeum, lent pedig a zenélő szökőkút, ezt követően pedig az 1992-es olimpiai falut is körbejártuk. Ez csak egy rövidke felsorolás volt mindabból, amit megnéztünk, de persze sok egyéb helyen is megálltunk, ha láttunk valami érdekeset. Mint például a „minden szerdán csak 3€ egy ebéd” éttermet, ahol aztán majdhogynem törzsvendégek lettünk. Vagy a „church in the forest”, ami ugyan egy szervezett program volt, de a helyszín teljesen új. Egy gyönyörű erdős, hegyvidékes nyaraló villában tartottak egy délutáni gyülekezeti alkalmat, amin mi is részt vettünk. Szokásunk volt vasárnaponként elmenni az ICB (International Church of Barcelona) nevű nemzetközi gyülekezetbe. Nagyon sok fiatal jár oda, nagyon sok helyről, és egy kedves, barátságos közösséget alkotnak. Örültem, hogy részese lehettem legalább azon kevés alkalmak adtán, amikor el tudtunk menni.

Tudni kell a városról, hogy a lélekszáma nyáron a turisták miatt 3 millióról körülbelül 6 millióra növekszik, és sokszor elviselhetetlen a tömeg, de még a városon belüli fülledt meleg is! Emlékszem, volt olyan nap, hogy Gerivel este 10(!!) óra előtt ki sem tettük a lábunkat, annyira hihetetlenül párás idő volt és forróság. Nyilván utána is csak a tengerparton tudtuk elviselni a létezést, úgyhogy nem volt más választásunk… ¡Vamos a la playa! Egy apró felhívás: vigyázz a parton, mert hirtelenegyszercsak megjelenik egy monstrum homokelegyengető gépezet, és elsodor. :D Ja meg a hűtőtáskás „sör-árusokkal”, nehogy a végén egy kis „kolát” vegyél 300 euróért, majd csak neked, akciósan 50-ért. :) Ők bezzeg tudnak alkudozni angolul! De ha már a nyelvnél tartunk, nagy örömömre szolgált, hogy tudtam hasznosítani a spanyol nyelvtudásom. Azt már nem mondanám, hogy gyakorolni is, hiszen a hivatalos nyelv a katalán. Spanyol-francia keveréke, végül is valamennyire megértettem, de nem neveznék be egy katalán talkshow-ra semmi pénzért. (Bár lehet a spanyolra sem, mert aki ismer, tudja, hogy szinte ki nem állhatom ezt a pösze, európai spanyol kiejtést, hála a Dél-Amerikában töltött időnek). Egyébként Katalóniában mindenki érti/beszéli a kasztíliai (hagyományos) spanyolt is. A családdal is két nyelven beszélgettem. Napközben inkább angolul a gyerekek miatt, este pedig miután lefeküdtek, a szülőkkel elcsendesedve kiüldögéltünk a verandára és ott taglaltuk az élet nagy dolgait spanyolul egy jó limoncello társaságában. Persze a fő témák között volt általában Mariano Rajoy, a katalán és kasztíliai politikai/oktatásügyi problémák, valamint a vezetésbeli és társadalmi különbségek. Érdekes dolgokra vetettek fényt.

A családon, a babysittereken és Gerin kívül volt még bőven kivel eltöltenem az időt. Kezdjük ott, hogy neki és két lakótársának a fészke mondhatni átjáró ház volt, és állandóan jöttek a hívatlan/nem hívatlan vendégek. Geri barátnője, Leona, aki egyben az én egyik legjobb barátnőm is, szintén kiruccant és döglöttünk együtt a parton. Csudajó volt! Aztán érkezett egy magyar baráti társaság, akikkel megismertettük a tapas-ozás hagyományát. Puccos tengerparti étterem helyett egy szűk utcácskában szobrozó, szerény étkezdébe terelgettük őket. Itt elhűlve néztünk a helyiek nagy lakmározását, óriási lárma kíséretében. Gondoltuk, próbára tesszük a népet, és azonos viselkedést tanúsítunk, tesztelve, hogy mi történik majd. Szó szerint elkezdtünk üvöltözni, de csodák csodájára, senki a füle botját sem mozdította. Ez igen mókásan vette ki magát. Mi mindenesetre jót szórakoztunk, és nekem különösen jól esett hangoskodni és nem visszafogni temperamentumos létem.
Végül még két hontalan békéscsabai ifjú érkezett, Falaty Tomi és Balla Geri; a stoppolás királyai, Európa körútjukon járva, mindenkihez bekérve magukat, ahol volt ismerősük :D (nagyon fun volt, így kell gyerekek!). Valamint egy gimis volt amerikai nyelvi lektor, Rosti és húga társaságát is élvezhettem egy bambi erejéig. Ezt nem akárhol, a híres-neves Chupitos Barban ejtettük meg, ahol minden hétfőn és szerdán 1 euróba került egy shot. Na de az sem akármilyen volt! Igazából az elkészítéskor csak nagy tüzeskedést láttam a pulton és sok-sok színes/átlátszó löttyöt keveredni. Majd mindegyiknek volt egy „technikája”, ahogy azt meg kellett inni, például kéz nélkül, chipsszel lehúzva, pillecukrot belemártva, így-úgy… bizarrnak hangzik, de nagyon fincsi volt és mutatós. 

A közlekedés éjjel is és nappal is tökéletes, metrókkal és villamossal nagyon egyszerűen és logikusan eljutsz A-ból B-be. Vonattal meg elég gyorsan, úgy 300km/h-val… nem a jó magyar, kommunista vasdarabokról beszélünk. A minőség viszont tükrözi az árat is. A megyék különböző zónákra vannak osztva, és ezektől is függ az ár. Ha mész ki, azt ajánlom, hogy 10-es jegyeket vegyél, úgy a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb (egy jegy 70 percig jó minden tömegközlekedési eszközre). Ilyen több napos meg főleg havi bérleteket nem ajánlok, hacsak nem szeretnél kidobni egy havi diák bérletre kb 60 ezer Ft-ot… És még egy: eszedbe ne jusson a zsebedben és egyéb könnyen elérhető helyeken értékeket tartani, mert ilyen szempontból nagyon csintalan népség a spanyol. :( Na tessék, az első rossz megjegyzésem. De talán többet most nem is tudnék felhozni!

Barcelona egy csoda! Úgyhogy MENJETEK!! Mert kirááály és egyetek sok tapast meg tengeri herkentyűt! :D

Adéu!