Sziasztok!

Rávettem magam, hogy végre írjak egy kis beszámolót innen Venezuelából!

Hol is kezdjem? Ugyebár egy hete vagyok itt, nem mondom, hogy minden ismeretlen, hiszen már voltam nyáron nyaralni, viszont az itt élés teljesen más.

Na de menjünk vissza az elejére. Valamennyien követtétek az állomásaimat idáig. Mikor megérkeztem Párizsba, 12 órát kellett várnom az ottani repülőtéren. Életem 2. legrosszabb éjszakája volt. (Az első is reptéren volt, anno Manchesterben...!) Úgyhogy alig vártam, hogy reggel kinyissanak a kis butikok, és végre körülnézhessek, minden parfümöt magamra fújjak, stb.. :D Majd lassan megkerestem, honnan indul a nagy repülőm Venezuelába. Egy full néger, eredeti (ég)KÉK szemű hölgy írányított el! Hát nem hittem a szememnek!!!! Vagyis inkább az övének..... Fhúú nagyon durva volt, de nem engedte, hogy lefotózkodjak vele, szóval elég SZEMtelen volt... A lényeg, hogy felszálltam a gépre. Az utasok 90%-a mind ázsiai volt, így nem meglepő módon egy ázsiai férfi ült mellettem, ebből kifolyólag nem is beszélgettünk. De így is elég nyomasztó volt az a 10 órás út... Nem működött a kis TV-m, a telefonomat nem akartam lemeríteni, és beszélni sem tudtam senkivel. Nem bírtam aludni, mert kényelmetlen volt, ráadásul délelőtt indultunk, és ahogy haladtunk visszafele az időzónákon, végig 10 órán keresztül fényes delelő nappal volt. Magyar idő szerint kb este 10-kor, venezuelai idő szerint délután fél 5-kor értem a fővárosba, Caracasba. Ott át kellett menjek a nemzetköziről a helyi repülőtérre a csomagjaimmal (közel volt). A baj csak az, hogy Venezuelában a repülőtéren sem beszélnek angolul :D de nagy nehezen sikerült átjutnom, viszont megkértem egy rendőrt, hogy kísérjen át, mert amúgy veszélyes. Szóval felszálltam a "kis" 160 fős aeroplane-re, kb fél óra volt az út Barquisimeto-ba. A "bátyám" már ott várt rám. Elmentünk vacsorázni, mert éhesek voltunk, aztán egy óra alatt "hazaérkeztünk" Carora-ba. Itt már minden ismerős volt, be is rendezkedtem a szobámba, és aludtam!! Az időeltolódás miatt viszont elég korán felkeltem, és fel is kelek mind a mai napig :\ még mindig nem sikerült átállnom teljesen. Az időeltolódás 5 és fél óra vissza. A magyar tavaszi óraátállításkor 6 és fél lesz.

A családot nagyon szeretem! A házban Terai (volt cserediákom) anyukájával lakom, Carmen-nel, Terai egyik bátyjával, Moacir-ral, az anyukájának az élettársával, Horested-del (aki eléggé észrevehetetlen...(egyébként Carmen férje sajnos 19 éve meghalt)), és a bejárónővel, Consuela-val :D neeem nem így hívják, csak illene rá, szóval a neve Marlene. :) Terai egy másik városban lakik éppen, Maracaiboban, és van még egy nővére, Danae, aki Caracasban tanul, és még egy bátyja, Tabaré, aki Valenciában él. A házban nagyon kedves hozzám mindenki. Moacirral voltam eddig a legtöbbet, általában ő visz mindenhova, és nagyon óv mindentől, de bemutat a barátainak és latin buliban táncol velem! Már tökre értjük egymást ;) A bejárónőt viszont nem nagyon értem.., de finomakat főz, a reggelik a kedvenceim és persze a venezuelai KÁVÉ!!! Hmmm!!!! RIQUISIMO!!! Az anyuka pedig nagyon sokat dolgozik, fogorvos. Minden nap későn ér haza, és csak a vasárnapja szabad. Olyankor mindig átmegy Barquisimeto-ba vásárolni. A ház udvarában van még 2 egybenyitott külső helyiség, ami kizárólag bulizóhelynek van kitalálva!! Tényleg olyan kb mint egy disco, van benne pult, mindenféle fények, nagy hangfalak, Dj felszerelés, discogömb..minden! Szóval február 24-én Terai szülinapján, majd meglátom milyen is ott egy buli. ;)

A spanyol elég viccesen megy, de már megértetem magam. Persze én nehezebben értem őket, de segítenek azzal, hogy lassan és kikövetkeztethetően (fhú de nehezen írtam ezt le) beszélnek. De van egy lány, aki az osztálytársam lesz, ő egy cserediák Svájcból. Sokat segít nekem, 4 hónapja van itt, és már nagyon jól beszéli a nyelvet. Facebookon szoktunk chatelni spanyolul, szinte mindent értek, amit ír, ő pedig mindig kijavít engem, ami tök jó, vagy elmagyarázza angolul. Ebből sokat tanulok, úgyhogy az írás talán könnyebben is megy, mint a beszéd.

Egyszer voltam kint eddig a kis városunkban. Egyedül nem mehetek sehova, mert veszélyes. Meglophatnak, bántalmazhatnak, stb... Főleg most, hogy mennek a tüntetések, zavargások. Ez pedig azért van, mert az egész ország gyűlöli a Chavez halála után megválasztott elnököt, Nicolas Maduro-t. Ellene tiltakoznak, főleg fiatalok és fiatal felnőttek mennek ki az utcára táblákkal. A politikai helyzet katasztrófa. Az elnök elveszi az emberek pénzét, megvon dolgokat, és az emberei félelemben tartják az ittenieket. Pár napja meg is öltek 3 fiatalt, mert kiabálták, hogy utálják az elnököt, stb.. Szomorú :( Úgyhogy Venezuela SZABADSÁGÁÉRT küzd mindenki!

(Ez a video Barquisimeto-ban készült pár napja.. http://www.coolchanneltv.com/novedades.php?id=5888 elég durva :\ )

Az időjárás nagyon meleg, ráadásul fülledt és párás. Átlagosan 30-35°C van. Bár mivel sokat vagyok a légkondis házban, ezért nem nagyon érzem. Csak ha kimegyek az udvarra SÉTÁLNI. :D

A latin zene mindenhol szól. IMÁDOM! Minden házban, kint-bent, az utcákon, a kocsiban, a kajáldákban... ahova csak megyek! :)

A fogyasztási cikkek, kaja, ruha, stb.. nagyon olcsó itt!! Valamint a víz, az áram és az olaj természetesen. Az utcákon csak úgy áááárad a nevetségesen olcsó benzin illat!!!!!!!!!! Átlagosan egy taxi a városban kb 120 Ft. Ami amúgy nagyon drága, mert egy teli tank maxium: 24 azaz HUSZONNÉGY Ft!!!!! (ez például a 60 literes családi terepjáróba).

Viszont a közlekedésről ne is beszéljünk.... Piros lámpa? Nem jön semmi? Menjünk!! Le mer lépni a gyalogos a zebrára? Le kell dudálni!! Sebesség korlátozó tábla? Mi az?? Itt nincs olyan!! Városon kívüli átlag sebesség: 160 km/h. Király!!!

A sulit még nem kezdtem el, mert a zavargások miatt nem megy senki. Viszont van egyenruhánk, ami nagyon vicces :D Valamint minden nap reggel 7-től délután 1-ig van suli. Nagyon nem tudok mit írni még most az iskoláról, majd ha járni fogok... Szóval időközönként majd írogatok, és persze fotókat is töltök fel!!! :)

Addig is mindenkinek sok puszi!!!